24 óra. Milyen kevésnek tűnik, mégis milyen sok ha a dzsungel mélyén kell töltened pusztán a magaddal hozott felszerelésre és a társaidra támaszkodva. De vége, sikeresen teljesítetted a dzsungel gyakorlatot. Egy napja rakott ki a Mi8-as és repült tova, magunkra hagyva minket egy céllal, hogy jussunk vissza az alaptáborba.
Minden évben eljön ez a hét, amikor elrepülünk ide a dzsungel mélyére gyakorlatozni. Most azt hittük más lesz, így hogy fokozódott a helyi Boko Haram aktivitás, de hiába, azért őltek belénk kisebb városok éves költségkeretét, hogy akár veszély közepette is tudjunk gyakorlatozni.
Izzadtan, fáradtan, szúnyogcsípéssek tarkítva sétálunk a leromblot templom melletti rögtönzött táborunk felé. Már csak 100 méter és végre lefürödhetünk. Ám ekkor valami rossz érzés fog el. Gábor nem sétál ki a kapunk kezében a jó hideg Dreherrel. És hol van a helikopter?
180 thoughts on “A Dzsungel Szorításában”