Térdeltek az esőben, próbálva tartani a körkörös védelmet. Vér, víz és sár borít mindenkit. Kit a sajátja, kit az ellenfélé kit pedig a társaié. Sok volt már ez. Két egymás utáni hosszú bevetés, ráadásul a mostani vége teljesen megváltoztat mindent. Körbe nézve a FOB maradványain valami iszonytatóan nyomott látvány van előttetek: a lerombolt épületek között hullák és testrészek vannak szétszóródva. Kettő nincs meg, mustafa és a technikus, bár lehetnek egy leomlott épület alatt is… A felszálló füst és a kráterek sok mindent elárulnak. A legelső, hogy későn érkeztetek. Nem lehetett sok maximum 20 perc. Egy étteremben ez még elmenne, de itt sok ember élete múlott rajta. Jól tarthatták magukat a tengerészgyalogosok, hiszen elesett oroszok is vannak bőven olyanok, akikkel nem ti végeztetek. A nyomokból ítélve sok esélyük nem volt. Számítottak támadásra, hiszem bevetésen voltak ők is mint ti. De ez erős volt. Kézifegyverek nem bontanak le épületet… nem hagynak egy méter mély, öt méter átmérőjű krátereket… Felfoghatatlan… Honnan? Hogyan? Miért? Sok a megválaszolatlan kérdés és a gondolkodás sem úgy megy, mint általában.

Az eső lassan kezd alábbhagyni, talán előbb utóbb a nap is felkel lassan. Az elektronika és a kommunikáció is kezd helyreállni. Az első üzenetet meg is kapjátok a tabletekre:

Uraim! Azonnali helyzetjelentést akarok mindenről! Ameddig helyreállítjuk a FOB-ot és kitaláljuk a következő lépést tartsák a pozíciójukat!

Részletek és jelentkezés